Nem lakjuk mind ugyanúgy a mamahotelt

„Akiket a széltől is óvnak, avagy a hattyúk

Akadnak olyan mamahotellakók is, akiket agresszívan védelmeznek a külvilággal szemben, akiket a saját szüleik tartanak otthon. Állandóan babusgatják és óvják kicsinyeiket, nem áll szándékukban egy hamar szélnek ereszteni őket. Persze a túlzott törődés mellett könnyen lehet, hogy a gyerekek sem éreznek különösebb motivációt az önálló életet megkezdéséhez. 

Akik nem terveznek elrepülni, vagy fészket rakni, avagy a császárpingvinek

Sajnos találni olyan mamahotellakókat is, akik jóformán semmit sem tesznek az önállósodásért. Hagyján, hogy nem dolgoznak, nem tanulnak, de a háztartás vezetésében sem segítenek. Nem adnak, csak elvesznek, nincsen sem keresetük, sem megtakarításuk, sem jövőképük. Az egyik leghaszontalanabb, leglustább, legtunyább mamahotellakó fajnak szokás nevezni őket, brit tudósok a gondolkodásmódjuk rohamos fejlődésében reménykednek.”